IBS

Az irritábilis bél szindróma (rövidítve IBS) krónikus vagy visszatérő tápcsatornai tünetek kombinációja, mely hasi fájdalommal és a széklet gyakoriságának és/vagy formájának változásával jár. A betegek székletritmusa alapján megkülönböztethetünk hasmenéses vagy székrekedéses alcsoportot, illetve kevert és nem klasszifikálható székelési habitussal járó alcsoportokat is.

Az IBS típusos tüneteihez gyakran társul:

• hasi diszkomfort,
• fokozott bélgázképződés,
• puffadás és
• hasi feszülés.

A kórkép hátterében a bél-agy-mikrobiom tengely működési zavara áll.

Az IBS kialakulásának összetett mechanizmusával kapcsolatosan az orvostudomány elmúlt évtizedekben sok új ismeretre tett szert. A tünetek kialakulásának hátterében számos genetikai eltérést sikerült azonosítani. A betegség tüneteit súlyosbíthatják pszichoszociális tényezők, úgy az egyidejűleg fennálló szorongás és depresszió, mint a fiatal korban átélt pszichés traumák. Fontos kóroki tényező az úgynevezett zsigeri túlérzékenység, melynek lényege az, hogy a beteg a normális, élettani ingereket is fájdalomként éli meg. A betegség kialakulásához hozzájárulhat az endokrin rendszer és az idegi ingerület-átvívő anyagok működésének zavara, a belek mozgásának és a gázok bélrendszeren belüli továbbításának zavarai, a belek falában zajló mikroszkopikus gyulladás és a bélnyálkahártya áteresztőképességének növekedése. A tünetek kiváltásában szerepet játszhatnak a gyomor-bél rendszerben lezajlott fertőzések, illetve a bél baktériumflórájának kóros megváltozása is.

Az IBS nem jár a bélrendszer súlyos károsodásával, nem okoz súlyos szövődményeket, azonban olyan krónikus megbetegedés, mely jelentősen befolyásolja a betegek életminőségét, szociális kapcsolatrendszerét, emiatt mindenképp ajánlott szakember (családorvos, gasztroenterológus, dietetikus, pszichológus) segítségét igénybe venni a gyógyulás érdekében.

Probiotikumok alkalmazása IBS terápiájában

Vizsgálati adatok alapján az IBS-ben a probiotikumok hatékonysága nem egyértelműen bizonyított, de kedvező hatást érhetünk el alkalmazásukkal. A probiotikumok közül a Lactobacillus, a Bifidobacterium és az Escherichia törzseket tartalmazók lehetnek előnyösek.
A probiotikumok eredményessége 3 hónap után értékelendő, és alkalmazása akkor javasolt, ha az hatásosnak bizonyult. Ezért mindenképp ajánlott szakemberrel konzultálni, mielőtt probiotikumot választunk és szedünk.

Az IBS kezelése

Az IBS kezelésének első lépése az életmód-terápia, mely önmagában az esetek többségében hatékony kezelési mód. A táplálkozási és életmódbeli tanácsok betartásával a tünetek jelentős mértékben csökkenthetőek, és az életminőség javul.

Az irritábilisbél-szindrómás betegek diétája jelentős mértékben személyre szabott. Az étkezés rendszeres és mértéktartó, megfelelő energiabevitel mellett az alapélelmiszerek fogyasztásának kiegyensúlyozott arányára kell törekedni. Fontos továbbá:

Alkohol, kávé, fekete tea

Az alkohol teljes kerülése ajánlott a bélnyálkahártyára gyakorolt káros hatása miatt. Ha a beteg kávét vagy koffeintartalmú teát (pl. fekete teát) fogyaszt, csak napi 1-2 csésze mennyiségben megengedett, de semmiképp sem éhgyomorra. A koffein egyéb forrásból (pl. kóla, energiaital) való bevitele szintén nem ajánlott.

Mozgás

Javasolt a rendszeres fizikai aktivitás beiktatása. A mozgás a testsúly és testösszetétel optimalizálása mellett elősegíti a jó közérzetet, és csökkenti a stresszel járó feszültséget. A mozgásformák közül javasolt mindig az állapothoz, erőnléthez megfelelően mérsékelt intenzitásút választani. Fontos, hogy rendszeresen és élvezettel végezzük.

Stressz

Mivel a betegség kialakulásában a stresszhatások is szerepet játszanak, ezért erről az oldalról is javasolt a kezelést támogatni. A legtöbb mozgásforma csökkentheti a feszültséget, de kifejezetten nyugtató hatású a jóga. Mindemellett a személyre szabott, kognitív viselkedésterápia vagy a bélre irányuló hipnoterápia megfelelő szakember (pszichológus) támogatásával, az életmód-terápia kiegészítéseként alkalmazva előnyös a betegség kezelésében.

Négy általános életmód-javaslat szakemberektől

1. Alakítsd ki a saját étkezési ritmusodat!

A kiegyensúlyozott és a napi rutinba illeszthető, megfelelő étkezési időpontok személyre szabott meghatározása elengedhetetlen. Előnyösebb többször kisebb adagok fogyasztása, a nap folyamán elosztva 2,5-3 óránként. Ha lehet, azonos időpontokban, nyugodt, kényelmes környezetben fogyasszuk el az ételünket. Különös figyelmet érdemes fordítani az ételek alapos megrágására, mivel ez elősegíti a megfelelő emésztést.

2. Ügyelj az étrended tápanyag-összetételére!

ENERGIA: Mindenképp személyre szabottan meghatározott energiatartalmú étrendet ajánlatos követni, mely meghatározásához kérjük szakértő dietetikus segítségét.

FEHÉRJE: A megfelelő mennyiségű és minőségű fehérje bevitele fontos. Javasolt az állati és növényi fehérjeforrások vegyes fogyasztása, azonban utóbbiak közül egyesek (pl. a hüvelyesek) panaszt (puffadást, hasi fájdalmat) okozhatnak, ezért ezek fogyasztását személyre szabottan kell meghatározni. Az állati, komplett fehérjeforrások (húsok, halak, tej, tejtermékek, tojás) esetében részesítsük előnyben a zsírszegény változatokat, a könnyebb emészthetőség érdekében.

ZSÍR: Javasolt a zsírszegény élelmiszerek felhasználásával és zsírszegény konyhatechnológia alkalmazásával készült ételek fogyasztása, mivel a zsíros ételek nehezebben emészthetők, és fokozhatják a hasmenést.

SZÉNHIDRÁT: Az egyszerű cukrok, úgymint a gyümölcscukor (fruktóz) és a tejcukor (laktóz) fogyasztása egyes esetekben tünetprovokáló hatású lehet, hasmenést okozhat, ezért ilyen esetekben korlátozni/mellőzni szükséges.

ROST: Az emésztőrendszer megfelelő működéséhez és a bélmikrobiom optimális összetételéhez elengedhetetlen a megfelelő napi rostfogyasztás. A rostok emészthetetlen összetett szénhidrátok, illetve ebbe a csoportba tartoznak egyes nem szénhidrát alapú anyagok is. A bélflórában élő mikroorganizmusok számára tápanyagul szolgálnak, továbbá fermentációjuk során rövid szénláncú zsírsavak keletkeznek, amelyek energiaforrást jelentenek a bélhámsejtek számára. Két fő csoportját különböztetjük meg a rostoknak: vannak vízben oldható (VOÉR) és nem oldható (VNOÉR) élelmi rostok. Alább láthatsz példákat az egyes csoportokra (a teljesség igénye nélkül):

Vízben oldódó élelmi rostok: inulin, frukto-oligoszacharidok (F.O.S.), rezisztens keményítő, pektin, béta-glükán, guargumi, psyllium (útifűmaghéj)
Vízben nem oldódó élelmi rostok: cellulóz, hemicellulóz, lignin

Vízben oldódó rostok megtalálhatóak egyes zöldségekben (pl. sárgarépa, tökfélék, szárazhüvelyesek) és gyümölcsökben (pl. alma, birsalma, bogyós gyümölcsök), illetve a zabban (béta-glükán).
Vízben nem oldható rostok forrásai a teljes kiőrlésű gabonafélék, korpák, illetve egyes zöldségek (pl. zöldbab, karfiol) is nagyobb mennyiséget tartalmaznak belőlük.
Az élelmi rostok hatékony kezelést jelenthetnek az IBS-betegek részére úgy hasmenés, mint székrekedés esetén, amennyiben kellő mennyiségű folyadékot (elsősorban tiszta vizet) iszunk mellette.
A vízben oldódó élelmi rostok fogyasztását kis mennyiségben (3-4 g/nap) érdemes kezdeni, majd a mennyiség fokozatos emelése javasolt az étrendben, mindig az egyéni tűrőképességet figyelembe véve (általában 20-30 g/napig). Viszont a legtöbb esetben a vízben nem oldódó élelmi rostok kerülése/minimalizálása szükséges, mert a tüneteket felerősíthetik.

FOLYADÉK: Kiemelt figyelmet igényel a napi folyadékfogyasztás, mivel a hasmenéses időszakban több folyadékot veszít szervezetünk, melyet pótolni kell.
Az élelmi rostok pozitív hatásainak eléréséhez is nélkülözhetetlen a megfelelő (2-2,5 l/nap) folyadékfogyasztás, hiszen 1 g rost nagyjából 0,5 dl vizet köt meg. A legjobb választás a tiszta víz.

Ismerd meg a FODMAP-szegény étrend alapjait!

A Low-FODMAP étrend hatékony lehet az IBS általános tüneteinek kezelésében. A FODMAP egy mozaikszó, amely a különböző típusú szénhidrátok kezdőbetűinek összeolvadásából jött létre (fermentálható oligo-, di- és monoszacharidok, valamint
poliolok).

Oligoszacharidok

Frukto-oligoszacharidok (FOS), vagyis fruktánok. Megtalálhatóak pl. a búzában, a hagymafélékben, a csicsókában, az articsókában, a kesudióban. Galakto-oligoszacharidok (GOS) vagyis galaktánok – általában hüvelyesekben találhatóak meg, mint a babfélék.

Diszacharidok

Pl. a tejcukor, a laktóz (1 galaktóz + 1 glukóz).

Monoszacharidok

Fruktóz, az eredeti FODMAP-étrend kiindulópontja. A monoszacharidok a legegyszerűbb formájú szénhidrátok. Megtalálhatóak a mézben, az aszalt gyümölcsökben, egyéb élelmiszeripari termékekben hozzáadott cukor formájában és az édesítőszerekben. A legtöbb gondot az okozza, ha egy adott ételben dominál a gyümölcscukor a glükózhoz képest.

Ezek mind rövid láncú szénhidrátok, melyeket egyes páciensek nem képesek megemészteni, vagy csak részben, ilyenkor eljutnak a vastagbélig, ahol a bélbaktériumok táplálékává válnak. Ennek hatására hidrogéngáz képződik, amelynek emésztési problémák egész sora lehet a következménye. Mindemellett a FODMAP-ok folyadékfelhalmozódáshoz is vezethetnek, mely hasmenést okoz. Nem mindenki érzékeny rá, de az IBS-ben szenvedők túlnyomó többsége igen.
Az alacsony FODMAP étrend egy terápiás célú, úgynevezett eliminációs étrend. Célja, hogy bizonyos ételek átmeneti elhagyásával vagy mérséklésével személyre szabottan csökkenjen az emésztési panasz. A megfelelő tápanyagbevitel biztosítása a cél az optimális testösszetétel elérése és/vagy megtartása mellett! A diéta megvalósítása 3 fázisban javasolt:

1. elimináció
2. a tolerancia megállapítása
3. a hosszú távú étrend kialakítása

A nyersanyagok étrendbe történő fokozatos visszavezetésének az alacsony FODMAP étrend alkalmazásában jártas, szakképzett dietetikus felügyelete mellett kell történnie. Hosszabb távú eliminációs diéta tartása IBS-ben csak abban az esetben javasolt, ha a páciensnek van klinikailag igazolt élelmiszer-allergiája/intoleranciája. Az eliminációs diéta alkalmazása csak szoros dietetikai ellenőrzés mellett biztonságos. IBS-ben nem javasolt a csupán gluténmentes diéta tartása.

Fontos: Minden esetben dietetikussal való konzultáció, és egyéni vezetés, tanácsadás ajánlott a diéta alkalmazása során! A diéta alatt részletes táplálkozási és tünetnapló vezetése, illetve ennek folyamatos ellenőrzése szükséges szakember által, hogy elkerüljük a tápanyaghiányok kialakulását, és az étrend bővítését személyre szabottan be lehessen állítani.

Lektorálta:
Dr. Róka Richárd PhD belgyógyász, gasztroenterológus

A dietetikai szakmai tartalmat készítette:
Dakó Sarolta, MSc dietetikus és Lada Szilvia, MSc dietetikus

Jogszabályi figyelmeztetés: A fenti megállapítások a mikrobiom általános működését érintő információk, nem a L. reuterivel kapcsolatos egészségügyi állítások. A BioGaia készítményekben található baktériumtörzsek egyedi tulajdonságairól csak egészségügyi szakember (orvos, gyógyszerész, védőnő) nyújthat tájékoztatást.