Mindenkinek van kedvence: kedvenc táskája, játéka, filmje vagy könyve. És kedvenc ruhája is.
Bogi ruhatára hatalmas. Nemrég költöztünk új házba, és bizton állíthatom, neki lett a legnagyobb gardróbja. Reménykedtem, hogy elfér majd benne sok olyan közös holmi is, amiket csak szezonálisan varázsolok elő – mint például a strandlepedők vagy a lépcsőzőgép, de aligha. Mire bepakoltam a ruháit, majdnem tele lett minden szekrény.
Én magam nem nagyon vásárolok neki, kénytelen vagyok ezt a hobbit meghagyni a nagymamáknak, akik viszont soha nem érkeznek üres kézzel. A legszebb holmikat vásárolják össze a kis háromévesnek: flitteres, tüllös, simogatós pólók és csodaruhák tucatjaival bírunk már. Megszámoltam, csak hosszú ujjú pólóból 37 darab sorakozik a fiókjában. Elképesztő, nekem gimis koromban sem volt ennyi, pedig akkor már igazán szerettem öltözködni.
Ráadásul Bogi mindig is könnyű talajt adott a nagyik vásárlási lázának: alig egy év alatt megvolt a rózsaszín malacos korszak meg a kék vonatos, sőt a százholdas pagonyos is. Szerintem, amit ezekkel a figurákkal legyártottak, abból egy-egy az ő méretében ott lapul a gardróbban. Eddig az volt a problémám, melyik nap melyikre kerüljön sor, és a frissen mosottakat mindig alulra tettem, hogy szép lassan minden csodaholmi sorra kerülhessen. Most viszont…
Beköszöntött a masnis egérkés korszak. Ez most mindent visz. „Mili”-t rajzolunk, „Mili”-t nézünk, „Mili”-t éneklünk, (plüss) „Mili”-vel megyünk oviba. Már a zuhany alatt is „Mili” masniboltjáról énekelek :-O Nade a legkeményebb: Bogi hetek óta egyetlen pólót hajlandó felvenni, mégpedig a szürke egereset. Ez a nagyszerű darab megvan már úgy féléve, eddig kábé annyi jelentőséggel bírt számára, mint bármelyik másik pamutpóló. Nem úgy most… Eleinte ellenálltam neki, prezentálva a szőnyegen a másik harminchat pólót, amelyekből választhatna, de makacsságból jócskán kijutott az én kislányomnak, apukája és én is kitartóak vagyunk, nála tehát duplázódott az „érdem”, és simán legyőzött bennünket. Ráadásul apukája egyik reggel a fülembe súgta: „Ugyan, kinek árt ezzel? Miért baj, ha az a kedvenc pólója?” Beadtam a derekamat, hagyom a három tucatnyi pólót porosodni, és Bogi minden egyes nap a szürke egeresben virít az oviban.
Így tehát most kellemes csattanó helyett három fontos tapasztalatot írnék le, hogyan lehet túlélni ezt a – reméljük, átmeneti – helyzetet.
1) A szárítógép szerepe a családunkban mindennél fontosabb lett. Esténként fürdés közben megcsodáljuk, ahogy a mosógép tisztára mossa a szürke egeres pólót, majd együtt helyezzük át a szárítógépbe, hogy reggelre tiszta, friss, illatos legyen.
2) A reggeli felkelés hipergyorssá változott. Bogi reggel kinyitja a kis csillagszemeit, köszön: „Jó reggelt, anya.” Megpuszilom, és máris jön a kérdés: „A szürke egeres póló kimosta anyát?” És én minden reggel elmosolyodom, és azt válaszolom: „Nem, de anya kimosta a szürke egeres pólót, és a fürdőszobában vár rád.” Bogi erre úgy ugrik ki az ágyból, mintha katonai sorakozóra igyekezne, villámgyorsan fogat és arcot most, meg kezet szappannal, aztán boldog arccal, mosolyogva hagyja, hogy segítsek neki az öltözködésben. Amikor kész, végigrohan a lakáson: „Nézd, apa, a szürke egeres póló kimosta anyát! Nézd, Tomi, itt a szürke egeres póló!”
3) Nyilván az óvónéniknek is feltűnt, hogy a gyermeknek hetek óta nincs más pólója. Ezért minden reggel a „Jó reggelt, Orsi néni…” mellé odahadarom: „…, a póló tiszta, csak ez a kedvence.” Már csak mosolyognak. Én pedig otthon vigasztalom magam azzal, hogy legalább a csodaszép nadrágok között (még) válogathatok. Ja, és próbálom túlélni a kedd reggeleket, amikoris a tornaóra miatt egy félórára át kell vennie Boginak egy tiszta fehér pólót…
Mint mondtam, makacs és kitartó vagyok, ezért még próbálkozom: rendeltem két másik szürke egeres pólót. Ma érkeztek meg, délután prezentálom a kicsimnek. Kíváncsi vagyok, a kegyeibe fogadja-e majd őket 🙂