Ez nem sapka, hanem…
Történt, hogy Tomi hároméves korában a Mikulás Verdákos (vagy Verdás? ezt sosem tudom…) sapkát, sálat, kesztyűt gyömöszölt a Mikulás-zacskóba. Volt nagy öröm, hiszen ez volt Tomi életének első egész estés mesefilmje, amit rohangálás, legózás és „anya, éhes vagyok” nélkül végig tudott nézni. Az öröm akkora volt, hogy december 6-án este magára öltötte a szettet, és december 7-én reggelig le sem vette…
Sajnos vagy nem sajnos, a gyermek azért gyermek, mert növekszik. A keze és a feje is, így nagyjából két mikulással később a sapka és a kesztyű már kicsinek bizonyult (a sálat pedig azóta sem találjuk). Ennek ellenére a sapkának bérelt helye lett az ágyban, sőt, bárhova is ment Tomi aludni – nagymamához, nyaraláskor vagy akár csak hosszabb úton, az autóban – a sapka jött velünk. Szorongatta, ölelgette, becézgette. Rövidesen a Cinkó-Binkó nevet adta neki. Sőt. Mivel a sapka tetején egy sötétkék bojt ékeskedett, mindent, ami arra hasonlított, cinkó-binkónak hívott: a felmosófa végén rongyot, de még az én kontyomat is. 😀
Egy szép nap Tomival kettesben autókáztunk, bocsánat, hármasban, mert ugye a sapka is velünk volt. Tomi annak rendje s módja szerint, elindulás után, mire hármasba kapcsoltam, mély álomba szenderült. A sapkát szorongatva. Ilyenkor azonban nem csak a szemhéjakra hat a gravitáció… Minden izma elernyedt az én kicsi fiamnak, a szája tátva, halk, hortyogó hangokat kiengedve, a keze lassan lecsúszott az öléből, és a sapka a mellette lévő ülésen landolt. Amikor megérkeztünk, gyengéden ébresztgetni kezdtem. Gondoltam, mielőtt kitör a hiányérzet okozta hangossírás, jelzem neki, hogy a sapkája mellette van, az ülésen. Amint ezt megtettem, kihullott a csipa a szeméből, és amúgy férfiasan (kábé ötévesen) felcsattant: „Anya, ez nem sapka! Hanem ő a Cinkó-Binkó!” Akarva-akaratlan kicsúszott a számon: „Ne haragudj, kisfiam, esküszöm, épp úgy néz ki, mint egy télisapka.” Senkinek nem kívánom azt a tekintetet, amit kaptam.
Cinkó-binkó egyébként köszöni, jól van. Azóta is ugyanazon a párnán alszik, mint Tomi. És amíg Tomi immár az iskolapadot koptatja, hűségesen várja öreg barátja az ágyban. Annyira öreg, hogy ma már egyszerűen csak: Cinkó. Binkó nélkül. De persze az osztálytársaknak és az anyukáknak nem mesélhetek róla kamagra comprare on line… Ez amolyan családi titok. Vagy mi. Talán csak azt furcsállhatják, miért van az egyik családi képen a konyha falán Tomi, boldogan ölelgetve egy télisapkát…